A páncélszekrények öregszenek, ez kétségbevonhatatlan tény. Egy idő után javításra szorulnak, aztán később restaurálásra is. Ehhez -mint minden kényes és nagy precizitást igénylő művelethez- hozzáértő szakemberekre van szükség.
Igen ám, de ahogy egy Wertheim vagy Arnheim, úgy jó szakértő sem terem minden bokorban...
A széfek restaurálása ugyanis nemcsak művészi, de igen komoly lakatosmunka is. Kétfelé választva: először a szekrénytestet, zárat, stb. kell működőképessé tenni, másodszor pedig a fizikailag kész széf küllemét kell helyreállítani.
Több okból is szükségessé válhat a művelet. Legegyszerűbb, ha valaki addig használja a szekrényét, amíg az kellően ütött-kopott lesz ahhoz, hogy megérdemelje a felújítást. Ez jogfolytonosan szerfelett valószínűtlen, mivel akár 160-170 éves darabokról is lehet szó. Valószínűbb, hogy egyszer csak előlerül (hagyatékból, ócskástól, akárhonnan) egy hatalmas, csupa rozsda fémkocka, és kiderül, hogy "Jéé, ide olyan van írva, hogy Wertheim, lehet, hogy ez értékes??"
Aztán persze jön a vakarózás. Meg a guglizás. Aztán a csodálkozás, sőt, döbbenet, amikor emberünk meglátja a szép szekrény kikiáltási árát. "Nekem is kell ilyen!!!"
Ki csinál ebből olyan szépet, amit majd drágán eladunk (jó esetben elhelyezünk a tárgyalóban)?
A széfrestaurátor, bizony az...
Legközelebb a zárakról...
